Harminc tanulmány olvasható a kötetben, egy páratlan muzikológus pálya lenyomatai. A legkorábbiak a hatvanas években születtek, a legfrissebbek a kétezres évek elején. Témáik két nagy korszak, a 18. század vége, s a 20. század eleje, illetve ennek megfelelően a nyugati zene történetének két meghatározó alkotója, Joseph Haydn és Bartók Béla köré csoportosulnak, de Mozart, Michael Haydn, Stravinsky és Webern is főszerepet kap néhány írásban. Somfai László az ezredforduló körüli évtizedek legnagyobb hatású magyar muzikológusa, világszerte ismert és elismert Bartók- és Haydnkutató. Több mint háromszáz tételt tartalmazó bibliográfiájából maga válogatta e kötet anyagát, amely tökéletesen tükrözi érdeklődésének főbb irányait és a rá jellemző kutatói ethoszt. Somfai László figyelme éppúgy irányul a zenetörténeti folyamatok, műfaji hagyományok vagy éppen szerzői életművek egészére, mint az egyes kompozíciók részletkérdésire, akár a legapróbb ornamensekig bezárólag. Otthonosan mozog a filológiától az analízisen át a legkülönfélébb zenetudományi aldiszciplínák területén, s ugyanolyan maximalizmus jellemzi, miként az általa tárgyalt zeneszerzőket. De bármily fontosak legyenek is számára a történeti, analitikus vagy filológiai kérdések, soha nem téveszti szem elől, hogy a zene elsősorban hangzó valóság, a muzikológus kutatási eredményeinek tehát a gyakorló muzsikust kell szolgálniuk. Ahogy az előszóban fogalmaz: ,,Pályám során mindvégig az inspirált, vajon fel tudjuk-e tárni, pontosan mit jelent a múltbéli nagy mesterek kottázása? S ha értjük az üzenetet, találunk-e szövetségeseket, bátor kipróbálókat az előadóművészek legjavából?" Somfai László (1934) a budapesti Zeneakadémián végezte zenetudományi tanulmányait. 1963-tól az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának tudományos munkatársa, 1972 és 2004 között a vezetője. 1969 óta tanít a Zeneakadémián, ahol 1997 és 2007 között a zenetudományi Doktori Iskolát irányította, jelenleg professor emeritus. A Magyar Tudományos Akadémia, az American Academy of Arts and Sciences, a British Academy, az Academia Europaea tagja; 1997-tól 2002-ig a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke.

512 oldal

4990 Ft

A 18. századi zene nemzetközi hírű szaktekintélye és aktív fortepiano-játékos, a Zeneakadémia legendás zeneelmélet-tanára, Komlós Katalin húsz zenetudományi tanulmányát válogatta össze a kötet számára. A részint külföldi, részint hazai folyóiratokban, illetve szakkönyvekben megjelent, s önálló kötetben most először összegyűjtött írások a francia forradalom körüli évtizedek három legjelentősebb zeneszerzője, C. P. E. Bach, Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart alakja köré rendeződnek, s általános, műfaj- és kultúrtörténeti kérdéseket éppúgy tárgyalnak, mint speciálisabb, zeneelméleti, vagy analitikus témákat. Az írásokból világosan kirajzolódik, hogy a szerző számára a zene csakis elmélet és gyakorlat komplex egységeként képzelhető el. Komlós Katalin, a gyakorló muzsikus izgalmas gondolatokkal inspirálja Komlós Katalint, a muzikológust, és megfordítva. Az ő esetében ráadásul mindez elementáris tanári hevülettel párosul, az igazán jelentős tanárok pedig egész életükben tanulnak. ,,Mozart gondosan jelölte kottáiban az instrukciókat - írja az előadóművész Mozartról szóló tanulmányában -, a zenével és zenei interpretációval kapcsolatos gondolatai pedig végtelen gazdagságban tárulnak elénk kötetszámra írt leveleiben. Minden rendelkezésünkre áll: igazi Mozart tanítványok lehetünk ma is." Ha van, aki valóban élt e lehetőséggel, az Komlós Katalin, vagyis a kötet révén valamennyi olvasó számára adott a lehetőség, hogy Mozart, Haydn és C. P. E. Bach egyik legjobb tanítványa, Komlós Katalin révén nyerjen betekintést a 18. századi zene elbűvölő világába.

272 oldal

3990 Ft

1948. március 10-én a hetvenéves Dohnányi Ernő hajóra szállt Genovában, s végleg maga mögött hagyta Európát. Másfél évet töltött Argentínában, majd reményeiben csalatkozva az Egyesült Államokba költözött. Itt élt 1960-ban bekövetkezett haláláig, a floridai Tallahassee-ben. A Zeneakadémia volt főigazgatója, a Filharmóniai Társaság egykori elnök-karnagya, a Magyar Rádió leköszönt zenei vezetője, a legendás zongoravirtuóz, a magyar zenei élet valaha oly befolyásos alakja egy vidéki, amerikai kisváros egyetemi tanáraként fejezte be pályafutását. Dohnányi különleges életútjának utolsó szakaszát mutatja be Kusz Veronika monográfiája, amely korábban feldolgozatlan források széles körére épít, s számos Dohnányival kapcsolatos sztereotípiát gondol újra. Bepillantást nyerhetünk - korábban publikálatlan fotók révén szó szerint is - a tanár, a zongoraművész, a zeneszerző és a családfő mindennapjaiba, szó esik az emigráció nehézségeiről, a Dohnányit ért politikai vádakról, az elszigeteltségről, a zeneszerző esztétikai dilemmáiról, s persze a több-kevesebb intenzitással az utolsó pillanatig zajló kompozíciós munkáról. Kusz Veronika a zeneszerző életének érzékletes bemutatásán túl zenetörténeti kontextusba helyezi és részletesen elemzi - nem egy esetben a szakirodalomban elsőként - az amerikai időszakban keletkezett műveket. A kötet a 20. század egyik legjelentősebb magyar muzsikusa iránt érdeklődő átlagolvasó számára ugyanolyan izgalmakat kínál, mint a Dohnányi zenéje iránt érdeklődő zenésztársadalomnak. Kusz Veronika (1980) zenetörténész, zenekritikus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa.

360 oldal

3990 Ft

Miként jelentkezik Gustav Mahler zenéjében Sigmund Freud nevezetes kategóriája, a ,,kísérteties"? Milyen utat járt be a scherzo műfaja, amíg a haydni-beethoveni kezdetektől eljutott Mahler műhelyéig? Megidézhető-e a végtelenség a zenei forma révén? Hogyan befolyásolta Mahler zenei gondolkodását saját, szerteágazó gyökerű kulturális identitása? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Péteri Lóránt könyve, amely bravúros módon egyetlen tételből, Mahler 2. szimfóniájának Scherzójából bontja ki válaszait. A legfrissebb nemzetközi szakirodalomra és zenetudományi megközelítésekre építő, gördülékeny stílusban megírt kötet a magyar muzikológia legszebb hagyományainak folytatója. Ajánlott olvasmány a múlt századforduló művészete, illetve a 19. századi szimfonikus zene iránt érdeklődők számára, s kötelező minden Mahler-rajongónak.


Péteri Lóránt (1976) zenetörténész, zenekritikus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem habilitált egyetemi docense, a Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszék megbízott vezetője. Budapesten él.

256 oldal

3990 Ft

oldal

0 Ft